A nyaki gerinc artrotikus elváltozásai csak az ágyéki betegség második helyén vannak. A nyaki osteochondrozis klinikai megnyilvánulásainak sokféleségét a nyaki gerinc anatómiai és élettani tulajdonságai, valamint számos kórokozói mechanizmus komplexitása határozza meg. Általában a betegség során ugyanazon betegnek több szindróma van, amelyek egyszerre vagy egymás után fordulnak elő. A nyaki gerinc csontritkulásának klinikai megnyilvánulásainak súlyossága a korong és a környező szövetek szerkezeti és funkcionális változásainak súlyosságától és jellegétől függ.
A csontritkulás artrotikus folyamata fokozatosan fejlődik, és az életkorral előrehaladtával fejlődik. Idős és idős embereknél, szemben a fiatal és középkorúakkal, a méhnyakcsonti osteochondrozist gyakran kombinálják spondilózissal, derékcsigolya ízületi gyulladással, a csípőízületek artrózisával és az interszinozusos artrózissal. A klinikai tünetek legnagyobb súlyosságát és gyakoriságát a leginkább munkaképes korú - 30-50 éves - személyeknél figyeljük meg. A klinikai kép általában lassan, fokozatosan, egyértelműen megfogalmazott kezdet nélkül alakul ki. Leggyakrabban a nyak alsó részén található fájdalom jellemzi. A fájdalom azonban hirtelen felléphet akut cervicobrachialgia vagy torticollis formájában.
A méhnyakos csontritkulás klinikai megnyilvánulása és tünetei
A méhnyakcsonti osteochondrozissal a betegség klinikai megnyilvánulásain a reflex, majd a radikális és a gyökér-érrendszeri szindrómák gyakoribbak. Ezen túlmenően gyakran megfigyelhetők a gerincvelő-basilaris artériák keringési rendellenességeivel összefüggő spinalis (diszkogén méhnyak-myopathia) és agyi szindrómák.
A reflex szindrómák izom-tonizáló, autonóm-érrendszeri és neurodisztrofikus rendellenességekkel nyilvánulnak meg. A cervicalgia (lumbago) esetén az akut fájdalom a nyaki gerincben lokalizálódik, mozogással növekszik. A krónikus méhnyakfájást fájdalom, kellemetlen érzés, "ropogás" jellemzi a fej mozgatásakor. Gyakran ebben az esetben a beteg a fej kényszerhelyzetét veszi fel a fájdalom szindróma miatt, a vizsgálat során, a nyaki lordózis ellapulásával vagy fokozódásával, a nyaki mozgékonyság korlátozásával és oldalirányú görbületével, izomfeszültséggel és fájdalommal, tapintással - a spinous folyamatok és a csigolyák közötti érzékenységgel.
cervicocranialgia esetén a fájdalom megnyomja, összehúzódik, néha a templomokra és a szemgömbökre sugárzik, néha a látásélesség átmeneti csökkenése, néha a szem előtt "foltok" érzése, fotofóbia. Ezen panaszok kialakulásában szerepet játszik a nyaki szimpatikus ganglionok irritációja.
Amikor a gerinc artéria idegplexusa irritálódik, gerinc artéria szindróma fordul elő, amelyet a klinikán gyakran tévesen diagnosztizálnak, mint "az agyi vérkeringés megsértését a gerinc-basilar medencében". A fent leírt panaszok mellett a gerinc artériás szindróma vezető megnyilvánulása a szédülés. Szédülés szindróma előfordulhat hirtelen, éles fejfordulattal, rendszerint szisztémás, émelygéssel, hányással jár. A gerinc artériás szindróma objektív meghatározása céljából ellenőrzik a fájdalom jelenlétét a gerinc artéria pontjának megnyomásakor, és Bartschi-Rochaix ortopédiai tesztet (a kéz mögött történő kézi tapadás) végeznek. A gerinc artéria iránti érdeklődésre számot tartó vestibularis rendellenességeket a nystagmus jelenléte, de Klein lebomlása (a nystagmus megjelenése, ha a fejet éles oldalra fordítják hátra). A gerinc artéria idegszimpatikus plexusának irritációját (irritációját) vagy annak kompresszióját általában a nyaki csigolyák szerencsés folyamatainak osteochondrális növekedése, a motoros szegmens hipermobilitása okozza.
cervicobrachialgia esetén a nyaki gerinc fájdalma a vállszíjhoz, a karhoz terjed, és általában izom-tonikussal (elülső méretű izom szindróma) vagy vegetatív-érrendszeri vagy disztrófikus megnyilvánulásokkal jár (hüumális periarthrosis, váll-kéz szindróma, epicondylitis, styloiditis). . . . Amikor a vegetatív képződmények részt vesznek a folyamatban, a fájdalom égővé válik a természetben, amit paresthesias, "hő" érzés vagy a kéz fokozott hűtése kíséri.
A numeroscapularis periarthrosist korlátozás és fájdalom jellemzi a váll elrablása és forgása során. Epicondylitis és styloiditis esetén fájdalom a váll condyle területén vagy a sztiloid folyamat nyomásfájdalma, anélkül, hogy a kar mozgása jelentősen korlátozódna.
A Scalenus anterior szindrómát fájó fájdalom jellemzi ezen izom területén, különösen akkor, ha a fejet ellentétes irányba fordítják és döntenek. A tapintásos elülső méretű izom tömörített, kibővült, fájdalmas. A fájdalom nem csak a nyakban, hanem az érintett oldalon lévő karban, a felső végtagok övében, axillary régióban és a mellkasban is jelentkezik. A szindróma bizonyított bizonyítéka a fájdalom és más megnyilvánulások eltűnése a novokainizáció hatására.
A cardialgic a méhnyakcsonti osteochondrozis reflex-visceralis szindrómái. Ebben a szindrómában az angina pectorisra emlékeztető tünetek vezetnek a klinikán. Ez nem izolált, és általában a méhnyakcsonti osteochondrozis egyéb megnyilvánulásainak a hátterében folytatódik. A méhnyakcsonti osteochondrozis kardiológiai szindróma differenciáldiagnosztikájában fontos a fájdalom kombinációja a szív régiójában és a nyaki és a nyaki-váll régióban, a fájdalom a fej helyzetétől való függése, a koronarolitikumok hatástalansága, az EKG változásának hiánya az ismételt vizsgálatok során.
Radikális szindróma (diszkogén méhnyak radikulitisz) leggyakrabban akkor fordul elő, amikor a gerincgyököt egy sérvvel ellátott csípőkorong, oszteofit vagy egy megvastagodott sárga szalag tömöríti. A betegség általában akutan alakul ki fizikai erőfeszítés és lehűlés után. A fájdalom mellett az izom-tonizáló és a vegetatív-érrendszeri megnyilvánulások az érzékenység, a reflex (a reflexek csökkenése vagy kihalása) és a motoros (parézis, bénulás) gömbökre jellemzőek. A C4-C8 gyökereit leggyakrabban a nyaki gerinc érinti. A C4-C5 gyökereinek legyőzésekor a proximális jellemző, a C5-C8 esetében pedig a kéz disztális parézise.
Radikális érrendszeri szindrómát (radikulopathia)-ot akkor kell diagnosztizálni, ha a fájdalom szindróma eltűnésének hátterében akut mozgás- és szenzoros rendellenességek fordulnak elő. Ha a folyamat a C5-C6 gyökereiben lokalizálódik, akkor a vállöv izmainak gyengesége (Parsonage Turner szindróma) jelentkezik. A C7-C8 gyökerek vereségével az ujjakban gyengeség és zsibbadás alakul ki.
A nyaki osteochondrozis által okozott gerinc szindrómák akkor fordulhatnak elő, ha a gerincvelőt és annak ereit lemezkorlátozás, hátsó csontritkulás, hipertrofált sárga ligamentum tömöríti. Klinikai szempontból a cervicobrachialis fájdalom, a karok pelyhes parézise és a lábak görcsös parézise, valamint szenzoros rendellenességek jelentkeznek. A gerincvelő sérülésének viszonylag kis aránya van az oszteokondrozis egyéb szövődményei között. Klinikai jelentőségét tekintve azonban a discogenikus méhnyak myelopathia a gerinc degeneratív sérüléseinek vizsgálatának egyik fontos ága.
Krónikus gerinc-keringési rendellenesség (myelopathia)Agyakoribb az idősebb embereknél, akik súlyos atherosclerosisban és méhnyakos osteochondrosisban szenvednek. Jellemzője a kéz pelyhes parézisának lassú növekedése és a mozgási rendellenességek általában az érzékenyeknél szemben dominálnak.
A méhnyakcsonti osteochondrozis klinikai megnyilvánulásai különböző életkorú emberekben nagyon változatosak mind a szindrómák és tünetek kombinációja, mind a súlyosság szempontjából. Az életkorral az idegvezetők mechanikus ingerekkel szembeni érzékenysége jelentősen csökken, ami a reflex izom-tonikus neurodisztrofikus reakciók súlyosságának csökkenéséhez vezet. Másrészt, amint az ember elöreged, a gerincoszlop disztrofikus-pusztító változásainak kialakulásával a test védő, kompenzáló reakciói kerülnek játékba, korlátozzák az instabilitás mértékét és rögzítik azt, ami természetesen a klinikai manifesztációinak csökkenéséhez vezet.
Nyaki osteochondrozis kezelése
A méhnyakos osteochondrosis hatékony kezelése akkor lehetséges, ha terápiájának fő alapelve a terápiás módszerek hosszú távú, szakaszos, szisztematikus és differenciált alkalmazása. Ezenkívül a kezelési módszereket úgy kell megválasztani, hogy figyelembe vegyék a kóros folyamat kialakulásának mechanizmusának modern elméletét. Ezért vesszük figyelembe a méhnyakos osteochondrozis kezelésének felírásakor e betegség lefolyásának krónikus és progresszív jellegét. A nyaki osteochondrozis klinikai megnyilvánulásainak sokszínűsége miatt szükség van különféle olyan terápiás tényezők alkalmazására, amelyek befolyásolják a kórokozó genetikai láncának különböző kapcsolatát. Jó terápiás hatás figyelhető meg ezen kóros betegek kezelésekor, ha az akupunktúrát kombinálják gyógyszerészeti, vákuumterápiás, fizioterápiás, kézi terápiával, moxa-terápiával stb.
A méhnyakcsonti osteochondrozis kezelésének átlagos időtartama klinikánkon 10-15 alkalom. A kezelés befejezése után a beteg ajánlásokat kap a testmozgás kezelésére és a betegség megismétlődésének további megelőzésére.